Oldal kiválasztása

Több szempontból is rendkívüli a mai különösen személyes hangvételű bejegyzés. Egyrészt azért, mert Lilla a látogatást végigaludta a babakocsiban, másrészt pedig a héten felkeresett Vakok Kertje az átadását követően zárt park lesz a Városligetben belül és legfeljebb nyílt napok alkalmával látogatható a nagyközönség által. Mégis fontosnak tartom a kérdéskört és azt, hogy az integrált oktatás már kora gyermekkorban elkezdődhessen. Külön köszönet a biztonsági őrnek, aki lehetővé tette számunkra a belépést!
Következzen tehát az ötletindító történetünk, amely apropóján felkerestük a Liget Budapest. Projekt keretében rehabitált Vakok Kertjét. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy városligetis diákként nagyjából 7 éves korom óta voltam kíváncsi arra, mi van a kerítésen belül).
Szóval, a napokban a városligeti Király domb melletti játszótéren egy csoport 10 év körüli vak kislány játszott a tanító nénik felügyelete mellett. Sokat hintáztak és tapssal bátorították egymást a csúszdán való lecsúszáskor. Lilla a nagy jókedvre felkapta a fejét, majd látszólag belefeledkezett a saját kis játékába. Amikor a lányok leültek uzsonnázni, Lilla is kérte a délutáni elemózsiáját és a dombtetőről figyelte őket. Közben beszélgettünk. Számomra teljesen hihetetlen, hogy egy két évessel ilyen értelmes társalgást lehet folytatni. Elmeséltem neki, hogy a lányok nagyon bátrak és ügyesek, mert mindent sötétben kell csináljanak és úgy nagyon nehéz játszani is. Csöndben bólagatott és várta, hogy továbbfolytassam. Elmagyaráztam, hogy számukra nappal is sötét van, ezért nekik sokkal többet kell tanulniuk, hogy a hétköznapi életben boldogulni tudjanak. Mindeközben Lilla érdeklődve nyitogatta-csukogatta a szemét. Este, meseolvasás után ő kapcsolta le a kislámpát és indult el a korom sötétben a foteltől az ágya felé. Mikor mondtam neki, várjon amíg világítok egy kicsit a telefonnal, mert nem szokta meg még a szemünk a hirtelen sötétséget, annyit válaszolt: “Anya ne, jó így!”, és elbotorkált az ágyhoz. Amikor befeküdt, hirtelen megszólalt: “Baba, palinta”. Vagyis több óra távlatából, anélkül, hogy újra beszéltünk volna a témáról, a megfelelő pillanatban eszébe jutottak a délután látottak és teljes empátiával gondolt a játszótéri lányokra. Teljesen meghatódtam. Lilla példája számomra azt mutatja, hogy s gyerekek tényleg nagyon okosak, érdeklődőek, elfogadóak és együttérzőek.
Bízom benne, soha nem kerülünk olyan élethelyzetbe, hogy a Vakok Kertjének gyakori vendégei legyünk. A nyílt napokat azonban figyelni fogjuk és még több érzékszervekkel kapcsolatos játékot fogunk kipróbálni. Elvégre a Vakok Kertje is erre épít. A pihenés mellett hallgathatjuk a csobogókat és szökőkutakat, kitapinthatjuk a kőből faragott térképet, valamint megszagolhatjuk a virág- és fűszerkertet. A parkban helyet kapott egy kicsi mezítlábas ösvény és egy játszótér is. A laphinta mellett megtalálható egy lengőteke pálya, pingpong asztal, dimbes-dombos felületek, zenei játékok, a mozgássérültek által is használható rugós eszköz és homokozó. Utóbbiak bárki által kipróbálhatók a Városmajorban, Károlyi-kertben, és emlékeim szerint a Margitszigeten, ahol még egy kerekesszékes hintát is kialakítottak. Érdemes a kicsikkel felkeresni ezeket a játszótereket és tudatosan beszélgetni velük azok használatáról és céljáról. Mindez ne legyen tabu téma, több üzenet megy át nekik, mint gondolnánk és ne feledjük, így formáljuk a jövőt és azt a társadalmat, amiben élnek.

Please follow and like us: