Oldal kiválasztása

Több szempontból is rendkívüli a mai különösen személyes hangvételű bejegyzés. Egyrészt azért, mert Lilla a látogatást végigaludta a babakocsiban, másrészt pedig a héten felkeresett Vakok Kertje az átadását követően zárt park lesz a Városligetben belül és legfeljebb nyílt napok alkalmával látogatható a nagyközönség által. Mégis fontosnak tartom a kérdéskört és azt, hogy az integrált oktatás már kora gyermekkorban elkezdődhessen. Külön köszönet a biztonsági őrnek, aki lehetővé tette számunkra a belépést!
Következzen tehát az ötletindító történetünk, amely apropóján felkerestük a Liget Budapest. Projekt keretében rehabitált Vakok Kertjét. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy városligetis diákként nagyjából 7 éves korom óta voltam kíváncsi arra, mi van a kerítésen belül).
Szóval, a napokban a városligeti Király domb melletti játszótéren egy csoport 10 év körüli vak kislány játszott a tanító nénik felügyelete mellett. Sokat hintáztak és tapssal bátorították egymást a csúszdán való lecsúszáskor. Lilla a nagy jókedvre felkapta a fejét, majd látszólag belefeledkezett a saját kis játékába. Amikor a lányok leültek uzsonnázni, Lilla is kérte a délutáni elemózsiáját és a dombtetőről figyelte őket. Közben beszélgettünk. Számomra teljesen hihetetlen, hogy egy két évessel ilyen értelmes társalgást lehet folytatni. Elmeséltem neki, hogy a lányok nagyon bátrak és ügyesek, mert mindent sötétben kell csináljanak és úgy nagyon nehéz játszani is. Csöndben bólagatott és várta, hogy továbbfolytassam. Elmagyaráztam, hogy számukra nappal is sötét van, ezért nekik sokkal többet kell tanulniuk, hogy a hétköznapi életben boldogulni tudjanak. Mindeközben Lilla érdeklődve nyitogatta-csukogatta a szemét. Este, meseolvasás után ő kapcsolta le a kislámpát és indult el a korom sötétben a foteltől az ágya felé. Mikor mondtam neki, várjon amíg világítok egy kicsit a telefonnal, mert nem szokta meg még a szemünk a hirtelen sötétséget, annyit válaszolt: “Anya ne, jó így!”, és elbotorkált az ágyhoz. Amikor befeküdt, hirtelen megszólalt: “Baba, palinta”. Vagyis több óra távlatából, anélkül, hogy újra beszéltünk volna a témáról, a megfelelő pillanatban eszébe jutottak a délután látottak és teljes empátiával gondolt a játszótéri lányokra. Teljesen meghatódtam. Lilla példája számomra azt mutatja, hogy s gyerekek tényleg nagyon okosak, érdeklődőek, elfogadóak és együttérzőek.
Bízom benne, soha nem kerülünk olyan élethelyzetbe, hogy a Vakok Kertjének gyakori vendégei legyünk. A nyílt napokat azonban figyelni fogjuk és még több érzékszervekkel kapcsolatos játékot fogunk kipróbálni. Elvégre a Vakok Kertje is erre épít. A pihenés mellett hallgathatjuk a csobogókat és szökőkutakat, kitapinthatjuk a kőből faragott térképet, valamint megszagolhatjuk a virág- és fűszerkertet. A parkban helyet kapott egy kicsi mezítlábas ösvény és egy játszótér is. A laphinta mellett megtalálható egy lengőteke pálya, pingpong asztal, dimbes-dombos felületek, zenei játékok, a mozgássérültek által is használható rugós eszköz és homokozó. Utóbbiak bárki által kipróbálhatók a Városmajorban, Károlyi-kertben, és emlékeim szerint a Margitszigeten, ahol még egy kerekesszékes hintát is kialakítottak. Érdemes a kicsikkel felkeresni ezeket a játszótereket és tudatosan beszélgetni velük azok használatáról és céljáról. Mindez ne legyen tabu téma, több üzenet megy át nekik, mint gondolnánk és ne feledjük, így formáljuk a jövőt és azt a társadalmat, amiben élnek.

Sokak által ismert a Városliget Hősök tere felőli része. Gyerek szempontból a környéken kiemelendő a halakkal és kacsákkal teli Városligeti-tó, a kalózos játszótér, az óriás trambulinok, pingpong asztalok és a legutóbbi felújításnak köszönhetően egy pétanque pálya, amelyhez a szomszédos kávézóban golyó készletet is lehet bérelni. Ha még nem próbáltuk ezt a francia golyójátékot, feltétlen ragadjuk meg a lehetőséget, már az óvodás korúak számára is izgalmakat kínál. Ehhez csinál kedvet a pálya előtti tábla is, amely egyben stílusosan őrzi Molnár Ferenc Pál utcai fiainak emlékét: “Akkor azt mondja Barabás: Menjünk be a Múziumba és golyózzunk a falnál! És akkor mind bementünk a Múziumba és golyózni kezdtünk a falnál. Azt játszottuk, hogy mindenki gurít egy golyót…”
A két játszótéren a kicsik és nagyok egyaránt jól szórakozhatnak, bár ezen a területen szerintem egy nagyobb, kiforrottabb stílusú játszótér is elférne. Mivel egyik sincs körbekerítve, ezért fokozottan kell figyelni az aprótalpúakra.
A környékbeli emblematikus szedett-vedett fa lufiárus bódék eltűntek és átadták a helyet az egységes, békebeli stílusú pavilonoknak, ahol lángosozni és kávézni lehet. A közeli BRGR-ben pedig elérhető áron tudunk egy szuper jót hamburgerezni. Mosdót egyik helyen sem találunk, a Széchenyi fürdő irányában van egy nyilvános wc, amit a Margitszigethez hasonlóan 250 Ft-ért tudunk igénybe venni. Ha beülős helyet keresünk, válasszuk a Nyereg Bisztrót, amelynek árait azért már a turistákra értelmezték, de még mindig köszönő viszonyban sincs a Robinson Étteremmel.

A téma jellegéből adódóan újabb személyes hangvételű post következik.
Emlékszem negyedik osztályos tanulók voltunk, amikor az általános iskolás tanítónénink, Judit néni, kihozott minket egy délután a Fiumei úti temetőbe. Mindenkinek több teamécsessel kellett készülnie, amit tetszőlegesen elhelyezhetett a közismert emberek sírjainak valamelyikén. Felnőtt fejjel is fantasztikus kezdeményezésnek tartom és csak javasolni tudom, hogy aki még járt erre, akár gyerekkel is tegyen egy rövid sétát a nemzeti nagyjainak emlékei közt, mert nem átlagos hangulatú és kisugárzású helyről van szó. Ezt jól jelzi, hogy hétköznaponként rengeteg babakocsit tologató anyukát látni errefelé. A temető hátsó, több mint 150 éves sírokat rejtő, kevésbé látogatott része pedig olyan, mintha hirtelen egy elvarázsolt erdőbe csöppentünk volna. Térdig érő avar, gyönyörű őszi színek, még a borongós időben is. Itt is van geoláda, ha nem szeretnénk teljesen céltalanul bóklászni.
A Mindenszentekkori forgatagot kikerülvén idén előrehoztuk a temető felkeresését és programszerűen ellátogattunk a Fiumei Úti Sírkertbe Lilla egyik dédpapájához. Igazán szerencsés kislányunk van, mert a nagyszülők mellett háron dédijét is ismeri és hála Istennek nem találkozott azzal, mit is jelent elveszíteni valakit, vagy valamit.
Éppen ezért kicsit tartottam attól, hogyan fogja megélni a délelőtti temető látogatást a hűvös, nyálkás, bőr alá kúszó őszi időben és milyen üzenet megy át neki, mit is keresünk itt. Próbáltam őt is aktívan bevonni és amellett, hogy elmagyaráztam neki, mi célból megyünk, illetve mit fogunk csinálni, előkészítettem rózsaszín kiskosarába a lapátját, gereblyéét és locsoló kannáját (vagy ahogy Lilla mondana: a löcsölőt). A virágot és a lila mécsest ő választott ki. Nagyon közreműködően szedte össze a faleveleket a sírról, hozta a vizet a locsolóban és öntözte meg a virágot. Mindig látott valami érdekeset, amíg én is tettem-vettem. Lecsücsült a szomszéd padra, megnézte a led gyertyákat, a közeli szélcsengőket, fenyő tobozt gyűjtött, megfigyelte a közelben lopakodó cicát.
Végig nagyon lelkes és segítőkész volt és csak akkor szontyolodott el, amikor úgy indultunk haza, hogy ő nem találkozott a dédpapájával, pedig végig szólítgatta: “Géza Tata, Géza Tata!”, mégsem jött elő. Nap végére láthatóan összeálltak Lillánál az események és mesés formában újra felelevenítettünk mindent.

Pár nap késéssel lett csak kész a bejegyzés arról, hogy mi hogyan emlékeztünk meg az 1956-os forradalomról. A zászló festés remek program már az egészen kicsiknek is. Nagyon meglepett, hogy Lilla milyen szabályosan kente el ecsettel a piros és zöld színeket. Stílszerűen csak a fehér rész lett kicsit forradalmian tépázott. Készítettünk zászlót otthonra és egyet elhelyeztünk a Műszaki Egyetem kertjében található emlékkőhöz is.
Jó látni, hogyan nyílik ki előtte a világ és találja meg az összefüggéseket a nagyvilágban. A napokban, amikor a Kossuth téren jártuk, egyszercsak megszólalt: “Anyuci, Parlament, zászló, magyar. Lilla magyar kislány.” Mi lesz, ha elkezd rendesen beszélni? 🇭🇺

Marsbéli táj Budapesttől egy órányira Gánton, az egykori külszíni bauxit bánya helyén. Pár évtized alatt sikerült egy hegyet elbontani, aminek az eredménye ez a sárgás-vöröses, dimbes-dombos, különösen látványos képződmény lett.
A Gánti Bauxitföldtani Parkban egy 13 állomásból álló tanösvény kalauzolja végig a látogatókat. A nagyjából 2 km-es útvonal gyerekek számára is élvezetes és könnyen végigjárható. A kedvcsináló képek alapján láthatjátok, hogy méltán került fel a gánti tanösvény a top listánkra. Nagyobb lurkók már végig tudják futkározni az útvonalat, kisebbek esetén azért javasolt a hordozó, vagy a terepet jól bíró babakocsi. Lilla nagyon élvezte a szaladgálást a dombok között és a másfél óra alatt mindig akadt számára is érdekes nézelődnivaló.
A park bejáratánál tudunk parkolni és itt kapott helyet a bányász múzeum is, ahol az apró talpúak számára a kis bányavasutak kipróbálása a fő látványosság. A múzeumban egyaránt megismerkedhetünk a bányászok világával és a hazai bauxit bányászattal. A parkba és a múzeumba is érvényes felnőtt belépő ára 900 Ft.
A parkot csak az elmúlt években kezdte felfedezni a széles nagyközönség, köszönhetően annak, hogy a “Magyar Marson” fantasztikus Instagram képeket lehet készíteni. Infrastruktúráját tekintve bőven akad még fejleszteni való, mert a toitoi wc-n kìvül más nincs. Pedig egy kis bányatörpös játszótérrel, “aranymosó” homokozóval, esetleg bérelhető grillező helyekkel szépen fel lehetne futtatni a parkot, amely így az egész család számára tartalmas, akár egész napot kitöltő programot nyújtana. Persze így is szuper élmény volt, különösen a 20 fokos novemberi időben.
Ha a közelben kalandoznánk és a felfedezők kíváncsiságát még a lábunkban érezzük, Csákváron érdemes betérni egy többszörös díjnyertes fagyira vagy sütire (Csuta Cukrászda – Hivatalos) és a település határában felkeresni A Földből kitörő metrókocsit, amely most nemzeti trikolórban díszeleg az eddig graffiti feliratok helyett. A közeli Csókakő vára szintén sok izgalmat tartogat a családok számára, felfrissülni pedig a Hétkúti Wellness Hotel és Lovasparkban érdemes.

Utazáskor nagyon kevés játékot szoktunk magunkkal vinni. Sári baba, pár könyv a kocsiba, ha az idő engedi homokozó lapát és néhány forma, valamint az egymásba rakható színes pohár készletecske, amiből tornyot is lehet építeni és a töltögetőset is lehet játszani.
Az új, vagy rég nem látott helyeken mindig akad felfedezni való és persze a legegyszerűbb háztartási eszközök mindig nyújtanak elfoglaltságot. Például nagyon jól fejleszti a finom motorikát és koncentrációs képességet a befőttes gumik konyhai papírtörlő tartójára való rakoskodása, miközben a színeket is lehet gyakorolni. Mindenki által könnyen kipróbálható, Montessori stìlusú, alacsony költségvetésű játék, ami ráadásul helyet sem foglal a lakásban. 🤠